Az istenért, csak a húrt ne feszítse túl,Csak áldozza fel az égnek jogos haragjátS gyorsan békítse ki a fiút meg az apját.
Bennem nincs semmi düh, elhiheti, uram. Megbocsátok neki, nem is itélem őt el, és megsegíteném szántszándékkal s erővel.
Dia: 2
Ön hát elébevág az Isten bosszujának: Gondolja meg, az ég parancsa a bocsánat.
Uram, hallotta, hogy megbocsát neki szívem,Ezzel tehát az ég parancsát teljesítem.De vele éljek a mai botrány után?Ó, nem, uram, ilyet az Isten sem kíván.
Dia: 3
S azt kívánja-e, hogy ön szívesen fogadja,Amit kitervel a fiú szeszélyes apja,S öné legyen ez a jogtalan adomány -Vagyona? Nem, ilyet az Isten nem kíván.
Nos, hajlandó vagyok el is fogadni végül az adományt, melyet Orgon úr adni készül.De csak azért, uram, mert félni van okom, hogy rossz kezekbe jut különben e vagyon.
Dia: 4
Övé a vagyon is, meg a kockázata,Nem kellene magát ezzel zaklatnia:Finoman érvel a jogos örökös ellen!Én nem hiszem, uram, hogy így félnie kelljen.
Kérem, uram, bocsásson meg, de fél négy, vár a szent hivatás, egy vallásos dolog, bocsásson meg tehát, ha rögtön indulok.