Werner Heisenberg volt egy német fizikus, aki a kvantummechanika egyik legfontosabb úttörője volt és 1932-ben Nobel-díjat nyert. Legnagyobb fizikai hozzájárulásai a Matrix Mechanics és a Bizonytalansági Elvétel fejlődése volt.
Werner Heisenberg 1901. december 5-én született Würzburgban, Németországban. Heisenberg matematika és fizika tanult a Müncheni Egyetemen. 1923-ban befejezte doktori fokozatát a hidrodinamikára.
Kifejlesztett egy módszert a kvantummechanika mátrixokkal történő leírására. Felvetette a kérdést, mivel az elektron-pályák Bohr-modellje nem egyezik meg a nagyobb atomok megfigyelt spektrális vonalával, mint a hidrogén. Nem sokkal azután, hogy Heisenberg létrehozta kvantummechanika leírásának módját, Erwin Schrödinger létrehozott egy újabb ún. Hullámmechanikát. Ez a módszer az akkori fizikusok körében volt előnyös.
1927-ben Heisenberg "A kvantumelméleti kinematika és mechanika észlelési tartalmáról" című cikket állított elő, míg a Bohr Koppenhágai Intézetében. Ebben a tanulmányban Heisenberg a legbefolyásosabb munkájának, a bizonytalanság elvének korai változatát tárta fel. Ez az elv a kvantummechanika alapgondolata; azt állítja, hogy pontosan nem ismerjük a részecske helyzetét és sebességét. 1932-ben elnyerte Nobel-díját "a kvantummechanika megteremtéséért".
Heisenberg fontos szerepet játszott a német maghasadási kutatócsoportban a második világháború idején. Egy másik fizikus csoportot vezetett egy küldetésen, hogy nukleáris fegyvereket készítsen. A csoport soha nem sikerült.
Werner Heisenberg 1976. február 1-én, 74 éves korában halt meg.
"Amit megfigyelünk, nem maga a természet, hanem a természete, amelyet a kérdéses módszerünknek teszünk ki."
"Természettudomány, nem egyszerűen leírja és magyarázza a természetet; ez része a természet és a magunk közötti kölcsönhatásnak. "
"A szakértő olyan ember, aki ismeri a legrosszabb hibákat, amelyeket a témában lehet tenni, és hogyan kerülhető el ezek."
Heisenberg-uncertainty elv kimondja, hogy lehetetlen egyidejűleg pontosan meghatározni egy részecske helyét és impulzusát. Minél pontosabban mérjük az egyiket, annál kevésbé tudjuk a másikat pontosan.
A bizonytalansági elv fontos, mert megmutatja, hogy mekkora határai vannak annak, amit a miniatűr részecskékről, például elektronokról tudhatunk, és megváltoztatja, hogy a tudósok hogyan értelmezik és vizsgálják a kvantumvilágot.
A bizonytalansági elv miatt az atom helyének vagy impulzusának mérése mindig bizonytalanságot hordoz, így lehetetlen tökéletesen pontos képet kapni az atom viselkedéséről.
Werner Heisenberg, egy német fizikus, 1927-ben vezette be a bizonytalansági elvet, amely a kvantummechanika egyik kulcsfogalma lett.
Egy példa az elektron mérése egy atomban: ha nagyon jól tudjuk a helyét, elveszítjük annak bizonyosságát, hogy milyen gyorsan mozog, és fordítva. Ez a Heisenberg elvében leírt határoknak köszönhető.