A működési tőkeáttétel figyelembe veszi a vállalat állandó költségeit a teljes költség százalékában. Általában kiszámításához használják a vállalat eladási pontját
A működési tőkeáttétel kiszámításának képlete a Hozzájárulás Margó (CONTRIBUTION MARGIN LINK) / Nettó működési bevétel. A vállalatok általában a működési tőkeáttétel két kategóriájába tartoznak:
- Magas működési nyereség - ez egy vállalat, amelynek teljes költségeihez képest magas a fix költségek. A magas üzemi tőkeáttétellel rendelkező vállalat alacsony változó költséggel rendelkezik, így az egyes eladott egységek járulékbevétele viszonylag magas nyereséget eredményez a vállalat számára. Ezt a nagy nyereséget akkor használják fel a magas fix költségek megtérítésére, ami azt jelenti, hogy nagy volumenű és folyamatos forgalomra van szükség ahhoz, hogy jövedelmező maradjon. Erre példa egy szoftvercég. A 10 előfizetés és a 1000 előfizetés értékesítése szinte semmilyen hatást nem gyakorol a változó költségekre, de mindkét esetben a vállalatnak még mindig drága fejlesztői fizetést kell fizetnie.
- Alacsony üzemi tőkeáttétel - ez egy olyan vállalat, ahol a fix költségek viszonylag alacsonyak, és költségeik nagy része változó költségekből származik. Az ehhez hasonló társaságnak kisebb a járulékkulcsja, de kevesebb forgalmat kell elérnie ahhoz, hogy nyereséges legyen, mivel alacsony a fix költségek. Az alacsony működési tőkeáttétellel rendelkező vállalat például villanyszerelő lehet. Ha az ügyfélnek szüksége van munkára, akkor ki kell mennie, és megvásárolnia kell a készleteket, hogy megkaphassa a munkát. Az ellátás költsége a teljes nyereségből egy darabot vesz fel, de a cégnek nem kell aggódnia egy nagy, drága irodaterületről a fix költségek mellett.