A ragasztó egy természetes vagy szintetikus forrásból készült folyékony ragasztó, és számos különböző helyzetben használják két felület egymáshoz kötésére.
A ragasztó két felület összekapcsolására szolgál. A ragasztónak számos előnye van a dolgok egymáshoz ragasztásának különböző módszereivel szemben, mint például a varrás, a hőragasztás vagy a mechanikus rögzítés. A ragasztókat széles körben használják a gyártásban, és alig van olyan termék, amely ne használna ragasztót a gyártás során. Ragasztók használhatók a termék összetartására vagy címkék csomagolásra történő rögzítésére.
A ragasztókat az emberek évezredek óta használják. A korai ragasztók fákból származtak, és olyan eszközök készítésére használták őket, mint például a fejszék. A következő fejlesztés az állati eredetű termékekből készült ragasztó létrehozása volt. A korai indián civilizációk az állatok patáit forralták fel, hogy ragasztót hozzanak létre. A paták hosszan tartó forralása kivonja a kollagént, amely felhasználható a felületek összekapcsolására. A "kollagén" szó a görög kolla szóból származik, ami ragasztót jelent. Az első kereskedelmi ragasztógyárat 1690-ben nyitották meg Hollandiában. Ott állati bőrökből ragasztókat készítettek. A ragasztókat a 17. században széles körben használták a fával foglalkozó kézművesek, akik bútorokat és hangszereket készítettek belőle.
A következő nagy fejlesztés a szintetikus anyagokból készült ragasztók létrehozása volt. Az első kereskedelmi forgalomban előállított szintetikus ragasztó a Karlsons Klister volt 1910-ben. A szintetikusan előállított ragasztók nagyobb rugalmasságot, szívósságot, ellenállást és gyorsabb száradási időt kínálnak, mint a természetes ragasztók. Ez számos új területen lehetővé tette a ragasztók alkalmazását.
A 20. század egyik legnépszerűbb háztartási ragasztója a szuperragasztó (más néven cianoakrilát). A szuperragasztót véletlenül fedezték fel 1942-ben, amikor Dr. Harry Coover átlátszó műanyag irányzékokat próbált készíteni a szövetséges katonák számára a második világháború alatt. A szuperragasztót először 1958-ban adták el a nagyközönségnek Eastmen 910 néven. A szuperragasztó gyorsan szárad, és számos anyag egymáshoz ragasztására használható.
{Microdata type="HowTo" id="10057"}Ragasztó egy ragadós anyag, amely anyagokat köt össze vagy rögzít. Azzal működik, hogy egy ragasztó réteget hoz létre a felületek között, amelyek így helyben maradnak.
A ragasztó lehet természetes forrásokból, például növényekből és állatokból, vagy szintetikus vegyszerekből. Természetes ragasztók olyan összetevőket használnak, mint a keményítő vagy az állati kollagén, míg szintetikus ragasztók gyakran műanyagokat vagy gyantákat tartalmaznak.
Gyerekek által használt gyakori ragasztók közé tartozik a fehér ragasztó (iskolai ragasztó), a forró ragasztó, a szuper ragasztó és a fa ragasztó. Minden típus speciális anyagokra és felhasználási módokra van tervezve.
A ragasztó molekuláris szinten kötéseket képez, ami miatt tapad. A ragadós tulajdonságainak köszönhetően képes kitölteni a kisebb résekét és erős kötést létrehozni különböző anyagok között.
Tanárok és diákok ragasztót használnak olyan projektekhez, mint a kézműveskedés, kollázsok, modellek építése, szakadt papír javítása és tudományos kísérletek összeszerelése.