A szekereket először 3000-2500 körül használták, és teljesen forradalmasították a hadviselést. A szekerek gyakorlati célokat szolgáltak, beleértve a közlekedést és a vadászatot is, de egy egész sportos kerékpárverseny is született - és megalapozták a modern autót.
A szekeret, amelyről úgy gondolták, hogy Mezopotámiában a 3000-es évek elején alakult ki, valószínűleg először királyi temetkezési folyamatokban használták fel, majd később háború, versenyzés és vadászat céljából. A legkorábbi szekereknek olyan kerekei voltak, amelyek egy rögzített tengelyen forogtak, és amelyet két pálcika igája összekötötte a pálcával. A felépítményhez könnyű fát használtunk, a kerekek nem voltak szilárdak és a küllők tartották a helyükön.
Különböző típusú és méretű szekerek voltak; az ókori Rómában és néhány mediterrán térségben a biga két lovát igényelt, a triga pedig három, négy quadriga . A kétkerekű szekér a kormányozhatósága miatt kiválónak bizonyult; a versenyző és az íjász gyorsan támadhatta az ellenséget. A szóró kerék és két vagy négy szamár használata nagyobb sebességet engedett. A ló háziasítása a szekér kritikus fejlődése volt, mivel tovább növelte a sebességet és a kormányozhatóságot, forradalmasította a hadviselést. Talán a leghíresebb kerékpárcsata volt Kádeszben 1294-ben BCE Egyiptom és Hatti között, ahol 50 szekeret oldalanként használtak. A görögök általában nem használtak harci harciakat a durva és egyenetlen talaj miatt. Őket általában felvonuláson, temetésen, fesztiválon és játékokon használták.
Egyiptom 1435 körül költözött szekereket, és a század végére négykerekű szekeret használtak a Levantban, a Minoan Kréta és a déli európai kontinensen. A kínai dinasztia sírjaiból származó bronz szekértervek és lószerszámok szerint a 14. században a kariók kerültek a kínaiakhoz. Kínában temetkezve körülbelül 300 BCE-ből származó szekereket találtak, és hasonlítanak a kelta szekerekhez, amelyeket az etruszkok vezethetnek be. A kelta szekerek olyan fémtestek voltak, amelyek nehezebbek voltak, mint a görögök, és néha finom zománcokkal voltak beágyazva.
Miután a találmány Európa-szerte, Kínában, Indiában és a Közel-Keleten elterjedt, minden rangsorban uralkodók kezdték el a szekereket ábrázolni, mint egyfajta szimbólumot. Még a lovakkal együtt elkezdték őket letenni a sírjaikban. A legjobban megőrzött egyiptomi szekereket Tutankhamon sírjában találták. Idővel a szekerek használata a háborúban egyre gyakoribbá vált, amikor a lovak elkezdtek lovagolni. Körülbelül 500-ban a BCE, annak ellenére, hogy Európa egyes része nem fogadta el a technológiát, a szekérhasználat jelentősen csökkent. Úgy vélik, hogy a kelták voltak az utolsóak, akik a hadihajókban szekereket használtak, amikor a hódító rómaiakról volt szó. A lovasság hamarosan átvette a szekerek szerepét a hadviselésben, bár a szekereket különböző civilizációk különböző tevékenységeihez használták. A legnépszerűbb felhasználás számukra szekér versenyzést váltott ki, különösen Görögországban és Rómában.
A chariot is a two-wheeled vehicle, typically pulled by horses, that was used in ancient times for transportation, warfare, and racing. Chariots played a major role in cultures such as Egypt, Greece, Rome, and China, especially in battles and sporting events.
Chariots were important because they offered speed and mobility in warfare, helped leaders move quickly, and became symbols of status and power. They also played a central part in early sports and ceremonies.
Chariots allowed armies to move faster, attack from a distance, and break through enemy lines. Their introduction led to new battle strategies and had a significant impact on ancient warfare.
Ancient chariots were often made from wood for the frame, with wheels reinforced by metal such as bronze or iron. Leather and rope were also used for harnesses and binding parts together.
A chariot is a lightweight, open vehicle with two wheels, designed for speed and often used in war or races. A carriage is heavier, enclosed, and primarily used for passenger comfort and travel, usually with four wheels.