Egy egység vagy lecke megkezdése azzal a kulcsszóval, amelyet a hallgatók látni fognak olvasmányaikban vagy előadásaikon, segíti az általános megértést és megtartást. Ebben a tevékenységben a hallgatók létrehoznak egy forgatókönyvet, amely meghatározza és szemlélteti Eleanor Coerr Sadakóval és az ezer papírdaruval kapcsolatos kulcsszókincsét.
A hallgatók megtekintik a fogalmakat és definíciókat, és egész osztályos vagy kiscsoportos beszélgetést alkalmaznak annak bemutatására, hogy megértsék az egyes jelentéseket. Ez megtehető az egyes fejezetek elején, hogy a hallgatók megtekinthessék, mit fognak olvasni, vagy a tanárok egy fejezet végén értékelhetik. Amikor a hallgatók meghatározzák és szemléltetik az egyes kifejezéseket, elsajátítják azok alkalmazását és megtartják a lexikonjuk részeként.
(Ezek az utasítások teljesen személyre szabhatók. Miután a "Tevékenység másolása" gombra kattintott, frissítse az utasításokat a feladat Szerkesztés lapján.)
Határidő:
Cél: Készítsen egy póktérképet, amely meghatározza és illusztrálja a Sadako és az ezer papírdaru új szókincsét.
Tanulói utasítások:
Követelmények: 3 kifejezést, helyes definíciót és mindegyikhez megfelelő illusztrációt kell tartalmaznia, amelyek bizonyítják, hogy megértette a szavakat.
Adjon a tanulóknak egyszerű definíciókat és magyarázatokat a történetben jelen lévő idegen szókincsről. A kiejtés gyakorlásához bátorítsa a tanulókat, hogy ismételjék meg ön után. A tanárok videókat és interaktív játékokat is játszhatnak az órán, hogy a tanulók megértsék és megtartsák a szót és kiejtését.
Írja le a nyelvet, amelyen a szavakat eredetileg írták. Mit jelent ez? Honnan származik? Ezenkívül megbeszélheti az adott nyelv és az angol közötti párhuzamokat vagy ellentéteket. Kérje meg a tanulókat, hogy elemezzék a szó jelentőségét a kultúrában és a történetben.
Meg kell vitatni, hogy a szerző miért használt más nyelvű szókincset, hogy megértsük a szókincs jelentőségét a történetben. A tanárok feltehetnek olyan kérdéseket, mint például: Mit tesznek ezek a szavak a narratívában? Milyen módon adják hozzá a történet kulturális kárpitját? Vagy ha a történet ugyanaz lett volna, ha a szerző bármilyen más szókincset használ.
A tanulók többféle szókinccsel kapcsolatos játékot játszhatnak, és interaktív tevékenységeket folytathatnak, például szókártyákat készíthetnek, szókincs-összehasonlítást végezhetnek, szavakat játszhatnak vagy szójátékokat játszhatnak. Ezek a gyakorlatok érdekesebbé teszik az előadásokat, és rugalmasságot biztosítanak a hallgatóknak, hogy saját feltételeik szerint tanuljanak.
Ösztönözze a tanulókat, hogy reflektáljanak az eddig megszerzett tudásukra, és foglalják össze néhány pontban. Ez segít megerősíteni a koncepciót és megőrizni a fontos információkat. A tanulók tisztázhatják a zavartságokat, vagy beírhatnak olyan tevékenységet, amelyet tanulási ütemük javítása érdekében végezni szeretnének.
A tanulók sokkal jobban tanulhatnak és sokkal többet megőrizhetnek, ha bármilyen látványelemet hozzáadnak óraterveikhez. A dolgok látása segít abban, hogy az információ a szokásosnál hosszabb ideig legyen jelen. A tanulók sok összetett ötletet és fogalmat is megérthetnek a vizuális szókincs segítségével, ami az átfogó narratíva jobb megértését eredményezi.
Origami daruk, a Hirosimai Béke Emlékpark, a hagyományos japán viselet, beleértve a kimonókat, a kórházi felszerelések és a Sadako útjáról készült képek csak néhány a történet fontos vizuális összetevői közül. A diákok jobban ismerik a japán kultúrát, miután elképzelték ezeket a látványelemeket a történet olvasása közben.