A Callisto egyike a Galilei Galilei által felfedezett Jupiter Galileai Holdoknak 1610-ben. A Callisto egy nagyon geológiailag inaktív test, és a felszínét számos kráter fedezi.
A Callisto a harmadik legnagyobb hold a naprendszerünkben Ganymede és Titan után, és a Jupiter második legnagyobb holdja. A Galileo Galilei 1610-ben fedezte fel, három másik holdként, a galileai holdként ismert. Ez a felfedezés azért fontos, mert végül megváltoztatta a világegyetem szerkezetének megértését, a geocentrikus modelltől a heliocentrikus modellig.
A Callisto több kráterrel rendelkezik, mint bármely más testünk a naprendszerünkben. A teljes felület fedezi a hatásokat. A hold szintén nagyon geológiailag inaktív, vagyis ezek a kráterek változatlanok maradtak. A Callisto összetételét elsősorban sziklás anyagnak és jégnek tekintik. Hangulata vékony, szinte teljesen szén-dioxidból áll.
A Callisto eredetileg Jupiter IV nevet kapta, és néhány évvel később átnevezték. A hold neve a görög Zeus szerelmese. Callisto egy nymph volt, Lycaon király lánya. A galileai holdokat Zeusz szerelmeseinek kapta.
A Pioneer 10-es és 11-es küldetése nem mutatott nagy mennyiségű új információt. A Voyager küldetései 1979-ben befejezték a flybyt. Ezek az űrhajók képesek voltak a hold fél felét képeket készíteni. Később a Galileo küldetése, amely nyolc évet keringett a Jupiter környékén, képes volt felismerni a teljes felületet. A Callisto az emberi felfedezés lehetséges helyszínének számít a jövőben. A tudósok úgy gondolják, hogy a hold a geológiai tevékenység hiánya miatt életképes lehet, és hogy a Jupitertől való távolsága csökkenti a bolygó sugárzásának mértékét.