Io a Jupiter legbelsõ galileai holdjai. A naprendszerben lévő összes hold közül a legnagyobb sűrűsége van. Io a naprendszer legtöbb vulkanikusan aktív teste, több száz aktív vulkánnal.
Io a Jupiter legközelebbi holdja a négy galileai hold közül. A Galileo Galilei 1610-ben fedezte fel a négy holdat (Io, Europa, Ganymede és Callisto). Ez a Naprendszer negyedik legnagyobb holdja és a harmadik legnagyobb Jupiter hold, Ganymede és Callisto után. Io kicsit nagyobb, mint a saját holdunk, átlagosan 1821 km sugarú.
Io a legtöbb geológiai szempontból aktív test a naprendszerben több száz aktív vulkánnal. Míg a felszín hegyekkel teli, nagyon kevés ütköző kráter van. A tudósok abban reménykedtek, hogy a hatás kráterek adhatnak nekik információt az Io életkoráról. A tudósok úgy vélik, hogy nincs hatás kráter, mert földtani beszéd, a felszín a bolygó nem nagyon régi, mert a vulkanikus tevékenység. Io a legmagasabb sűrűsége a galileai holdoknak.
Az elsõ űrhajó 1973-ban Pioneer 10 volt. A Pioneer 10-nek állítania kellett a képek visszaszerzését, de a képeket elveszítette az űrhajó nagy sugárzása miatt. A Pioneer 11 visszaadta az Io felszínének első képét. Az első küldetések óta az Io-t a Voyager 1 és 2, valamint a Galileo űrhajó tanulmányozta. Az űrhajók mellett a tudósok a Hubble űrsávcsövet is használják, hogy tanulmányozzák és képessé tegyék a holdat. Io pályája nagyon közel jár a Jupiterhez, és a holdat a joviai mágneses mező befolyásolja, és Io elektromos generátorré alakul.
A négy holdat Simon Marius nevezte el a Zeusz szerelmesei után. Io görög mitológiai jellegű, Argos hercegnője.
Io a Jupiter négy legnagyobb holdja közé tartozik, és a legaktívabb vulkáni felszínnel rendelkező égitest a Naprendszerben. Azt nevezik Jupiter holdjének, mert a bolygónak körülötte kering, hasonlóan a Föld Holdjához.
Io egyedülálló, mert több száz aktív vulkánja van, melyek közül sok lávát és vulkáni gázokat ereget. Színes felszíne sárgás és vulkáni formákkal borított, ami megkülönbözteti a többnyire jég- vagy kőzetből álló holdaktól.
Io-t felfedezte az olasz csillagász Galileo Galilei 1610-ben. Egy távcsővel megfigyelte a Jupiteret, és megtalálta Io-t három másik nagy holdjával együtt, amelyek ma galilei holdak néven ismertek.
Io vulkánjai azért híresek, mert rendkívül aktívak, köszönhetően Jupiter és a szomszédos holdak erős gravitációs hatásainak. Ezek a erők intenzív tátongó melegedést hoznak létre Io belsejében, ami gyakori vulkánkitöréseket eredményez.
Vulkánkitörései folyamatosan alakítják Io felszínét, friss lávafolyamokkal és sárgás-színű szelethalmazokkal. A kitörések gázokat is szabadítanak fel, amelyek vékony, ideiglenes légkört hoznak létre a hold körül.