A köd a por és a gázfelhő az űrben. A "köd" kifejezés a latinból származik köd vagy felhő esetén.
Történelmileg a "nebula" kifejezést minden olyan tárgy leírására használták, amely a Tejúton kívül felhőtlenül jelent meg, beleértve más galaxisokat is, de az igazi köd a por és a gázfelhő. A gáz általában hidrogénből, héliumból és ionizált gázokból áll. A méretük millió kilométernyi méretben, sok fényévig terjedhet. Míg a köd nagy méretű lehet, nem nagyon sűrűek. A legtöbb ködöt diffúz ködként írják le, vagyis nincs egyértelmű élük vagy határuk.
A csillogó ködök por és gázfelhők, amelyek végső soron csillagot alkotnak. A gáz porja a gravitáció következtében összeomlik. Ahogy a felhő mérete csökken, a felhő mérete csökken. A hőmérséklet növekszik, mert a gravitációs potenciál egy része átalakul termikus energiává. Ha eléri a kritikus hőmérsékletet és a kritikus sűrűséget, nukleáris fúzió előfordulhat.
A köd másik típusát planetáris ködnek nevezik. Ezt a kifejezést először William Herschel angol csillagász használja a 16. században. A bolygó ködök a csillagok hasonló tömegével rendelkező csillagok körül, a csillag életének vége felé történnek. Ahogy a csillag magja összeomlik, egy gáz héj kiürül. A nagyon nagy csillagok sokkal erőszakosabban haladnak életciklusuk végéig. A nagy csillagok instabillá válnak, miután felhasználták nukleáris üzemanyagukat, ami egy nagy robbanást eredményezett, amely szupernóva néven ismert. Ezek a robbanások óriásiak és gyakran kitűnnek az egész galaxisokban. E robbanások maradványai ködöt képeznek.
A Hubble Űrteleszkóp segítségével különböző ködképeket készítenek. Ezek a képek a leglenyűgözőbbek, amelyeket az űr távcsővel készítettek.
{Microdata type="HowTo" id="9751"}A galaxis hatalmas csillagokból, gázból és porrészecskékből álló felhő az űrben. Akkor alakul ki, amikor az anyag összegyűlik és gravitáció hatására összeáll, új csillagokat eredményezve.
Galaxisok fontosak, mert ezekben keletkeznek új csillagok és bolygók. Továbbá ezek a világegyetem alapvető építőkövei.
Galaxisok gyakran színes, ragyogó felhőként jelennek meg távcsövekben. Néhány, például az Orion-galaxis, szabad szemmel is látható sötét égbolt alatt, de általában távcső szükséges a tiszta megfigyeléshez.
Számos típusú galaxis létezik: spirális, elliptikus és szabálytalan galaxisok. Mindegyik saját formával és szerkezettel rendelkezik.
Galaxisok segítenek a tudósoknak tanulmányozni a csillagok és bolygók kialakulását, az űr összetételét és a galaxisok fejlődését az idő múlásával. A galaxisokat figyelve többet tudunk meg a kozmosz életciklusáról.