Minden irodalmi alkotás kétféle kategóriába sorolható: szépirodalmiként vagy ismeretterjesztőként. A szépirodalom igaz és tényszerűen pontos írás. Míg a szépirodalom elsődleges célja a szórakoztatás, addig a szépirodalmi írások gyakrabban a tájékoztatást szolgálják. A nem szépirodalmi alkotásokat úgy tervezték, hogy megőrizzék az adatokat, oktató információkat közvetítsenek, vagy valós történelmi vagy életrajzi történeteket meséljenek el.
A korai szépirodalmi irodalom általában főkönyvek, kronológiai beszámolók, jogszabályok, levelek és más elsődleges dokumentumok formájában jelent meg. Idővel ezek a gyakorlati formátumok sajátos műfajokká fejlődtek, beleértve az életrajzot, az önéletrajzot és az emlékiratokat. Számos modern hétköznapi szöveg is a szépirodalmi kategóriába tartozik. Az újságok, folyóiratok, tankönyvek és használati útmutatók mind olyan szépirodalmi szövegek, amelyekkel az olvasók rendszeresen találkozhatnak.
Bár a szépirodalom az igazságon alapul, ez nem jelenti azt, hogy mentes az elfogultságtól. A szépirodalom nagy részét az író nézőpontja befolyásolja. A szépirodalomhoz hasonlóan a szóválasztás és a mondatszerkezet fontos szerepet játszik a szépirodalmi író finom előítéleteinek közvetítésében. Az önéletrajzok például általában magukban foglalják az író sajátos dőlésszögét, valamint azt, ahogyan önmagukról és a többiekről az életében. A szépirodalmi művek közé tartoznak a véleményalapú írások is, például vezércikkek és beszédek. Ezek tényszerűek abban az értelemben, hogy azt reprezentálják, amit a beszélő vagy író valóban hisz vagy el akar érni.
Az irodalmi ismeretterjesztő irodalom a szépirodalmi művek egy részhalmaza, amely magában foglalja a szépirodalomban gyakrabban előforduló stilisztikai és kreatív elemeket. Az irodalmi ismeretterjesztő irodalom a helyszín, a karakter, a cselekmény és a téma elemeit tartalmazza. Néhány esetben ez a műfaj még nem fikciós regényeket is tartalmazott, ezt a stílust az 1960-as és '70-es években Truman Capote In Cold Blood című filmje népszerűsítette röviden. Stiláris rugalmassága és tematikus mélysége azt bizonyítja, hogy a szépirodalmi irodalom éppolyan kifinomult tud lenni, mint a klasszikus szépirodalom.
Nem fikció olyan írásokra utal, amelyek tényeken, valódi eseményeken és valódi embereken alapulnak. Ez az ellentéte a fikciónak, és olyan műfajokat foglal magában, mint az életrajzok, történelem és tájékoztató szövegek.
Nem fikció valódi történeteket, tényleges tényeket és valós információkat mutat be, míg a fikció kitalált, az szerző által alkotott és képzeletbeli szereplőket vagy eseményeket tartalmaz.
Példák nem fikciós könyvekre a diákok számára életrajzok, tudományos könyvek, történelem szövegek, hírcikkek és útmutatók.
Nem fikció fontos az oktatásban, mert segít a diákoknak megismerni a való világot, fejleszteni kutatási készségeiket és alapinformációkat építeni minden tantárgyhoz.
A tanárok használhatják nem fikciós szövegeket az olvasási megértés tanítására, a természettudományos és társadalomtudományi órák támogatására, valamint arra, hogy ösztönözze a diákokat a témák felfedezésére, amelyek érdeklik őket.