A diákok létrehozhatják és bemutathatják az öt- vagy háromtörvény-struktúra fogalmát rögzítő forgatókönyvet három vagy hatcellás forgatókönyvet létrehozva, amely a diagram fő részeit tartalmazza.
Arisztotelész úgy gondolta, hogy minden költészetnek vagy drámanak kezdetének, közepének és végének kell lennie. Ezeket a felosztásokat a római, Aelius Donatus fejlesztette ki, és protaszziának, epitáziának és katasztrófának hívták . Az elmúlt években a három cselekvési struktúra újjáéledt, hiszen a filmgyűjtemények és a hit TV-műsorok elfogadták. A kezdet (protasis) a beállításból áll, a középső (epitasis) konfliktusokat, meghiúsult főhősöket vagy komplikációkat tartalmaz, és a vég (katasztrófa) az, ahol a szerencse megfordul és a főhős találkozik sorsával.
Antigone testvérei meghalt, de nagybátyja úgy döntött, elhagyja a Polyneices-t. Tudja, hogy ez nem helyes, és úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja Creon törvényét, hogy tegye meg a helyes dolgokat.
Antigone képes bátyja temetkezési jogait átadni, de elkapják. Megsértette Creon hatáskörét, és meghallgatta. Még a fiának, a vőlegényének sem tudja meggyőzni, hogy megváltoztassa az elméjét.
Antigone egy barlangban fekszik, hogy éhen haljon. Eközben Teiresias, a próféta megérti Creont. Teiresias megfélemlíti Creont az istenek haragjával, és Creon beleegyezik, hogy eltemesse Polyneices-t és szabad Antigonét. Már túl későn érkeznek a barlangba; Antigone lógott. Vőlegénye megöli magát, és az anyját, a királynőt vezeti, hogy ugyanezt tegye. Végül Creon átkozta, és kétségbeesetten.
(Ezek az utasítások teljesen személyre szabhatók. Miután a "Tevékenység másolása" gombra kattintott, frissítse az utasításokat a feladat Szerkesztés lapján.)
Hozzon létre egy vizuális telek rajza Antigoné.
Kezdje az órát magyarázattal a három-akt szerkezetről ismert történetek vagy filmek segítségével. Vizuális segédeszközök vagy egyszerű storyboardok segítenek a diákoknak gyorsan megérteni a fogalmat. Ez megalapozza az alapokat, mielőtt saját diagramokat készítenének.
Dolgozzon egy ismert történeten, osztályként, azonosítva minden felvonást és összefoglalva a fontos eseményeket. Használjon táblát vagy projektort a csoportos diagram felépítéséhez, hogy a tanulók lépésről lépésre lássák a folyamatot.
Biztassa a diákokat választani egy könyvet, rövid történetet vagy osztályi szöveget az elemzéshez. Bátorítson változatosságot az elkötelezettség növelése érdekében, és adjon lehetőséget különböző nézőpontok megosztására.
Segítse őket felosztani a kiválasztott történetet három részre. Kérdésekkel vezérelve például: „Mi indítja el a cselekményt?” vagy „Mikor történik a fordulópont?”
Hívja meg a diákokat, hogy illusztrálják minden felvonást rajzokkal, szimbólumokkal vagy digitális képekkel. Vizuális történetmesélés mélyíti a megértést, és emlékezetessé teszi a tanulást.
A három felvonásos szerkezet egy klasszikus narratív keret, amely három részre osztja a történetet: a kezdetre (bevezetés), középre (konfrontáció), és végére (megoldás). Ez segít szervezni a cselekményt és a karakterfejlődést, hogy világos és lebilincselő történet alakuljon ki.
A három felvonásos szerkezet tanításához az Antigoné-t használva irányítsd a diákokat a főbb cselekménypontok azonosítására minden felvonásban: a bevezetés (Antigoné döntése), a konfrontáció (ellenállása és büntetése), és a megoldás (tragikus következmények). Használj történetrajzokat a vizuális térképezéshez.
Vegyél igénybe olyan tevékenységeket, mint a vizuális cselekménydiagram készítése storyboardok segítségével, a történet felosztása expozícióra, konfliktusra, emelkedő feszültségre, csúcspontokra, hanyatló cselekményre és megoldásra, valamint a fő események hozzárendelése ezekhez a részekhez a gyakorlati tanulás érdekében.
A három felvonásos szerkezet tartalmazza a bevezetést, konfliktust és megoldást, míg az öt felvonásos szerkezet tovább bontja a történetet expozícióra, emelkedő feszültségre, csúcspontokra, hanyatló feszültségre és zárószakaszra a részletesebb elemzés érdekében.
A történet szerkezetének megértése segít a középiskolás diákoknak az irodalom elemzésében, írásuk fejlesztésében és abban, hogy felismerjék, miként épülnek fel a narratívák, ezáltal értelmesebbé és hozzáférhetőbbé téve az olvasást és a történetalkotást.