Drámai Irony Definition: amikor a közönség tisztában van a cselekmény helyzetével, de a karakterek nem
A drámai iróniát arra használják, hogy javítsák a rejtett jelentéseket a párbeszédben vagy a szereplők cselekvésében, hiszen a közönség megérti, hogy több történik, mint maguk a szereplők. Ez a tudás egyfajta hangulatot idézhet elő, vagy akár komédiát is. Azok a karakterek, akik nem ismerik a helyzet alapjául szolgáló igazságot, látszólag rosszul, vagy akár hülye módon járnak el, mert nem ismerik más karakterek valódi szándékait, vagy a cselekményben bekövetkezett valós eseményeket. A félreértések több konfliktushoz és tragédiás érzéshez vezethetnek a közönség vagy az olvasók számára. Például, amikor Brutus próbálja eldönteni, hogy csatlakozzon-e Caesar elleni összeesküvéshez a Julius Caesar tragédiájában, több levelet is kapott, amelyeket Róma állampolgárai láttak róla, könyörögve, hogy aláássa Caesar hatalmát. Ez végső soron az, ami arra ösztönzi Brutusot, hogy végül csatlakozzon az összeesküvéshez, de a közönség tudja, hogy ezeket a leveleket Cassius írta, mohó szenátor, aki el akarja pusztítani Caesar-t és szerezni valami hatalmát.Mindenképpen nézze meg cikkünket, Háromféle vasművészet!
Drámai irónia akkor fordul elő, amikor a közönség tud valami fontosat, amit a szereplők nem. Ez feszültséget vagy humort teremt, ahogy a nézők várják, mi fog történni ezután.
A Rómeó és Júlia-ban a közönség tudja, hogy Júlia él, de Rómeó azt hiszi, halott. Ez a tévedés tragikus végkifejlethez vezet, és ez egy klasszikus példája a drámai iróniának.
Drámai irónia feszültséget épít, leköti a közönséget, és hozzátehet humort vagy tragédiát. Lehetővé teszi, hogy a nézők vagy olvasók többletinformációkkal lássák az eseményeket, így az eredmény erőteljesebbé válik.
Drámai irónia akkor fordul elő, amikor a közönség többet tud, mint a szereplők, míg helyzeti irónia akkor, amikor az, ami történik, ellentétes a várakozásokkal.
A tanárok használhatnak egyszerű történeteket, filmeket vagy színműveket, ahol a közönség információkkal rendelkezik, amit a szereplők nem. Ezek megvitatásával a diákok érthetik meg a drámai iróniát érdekes módon.