"A termék használatával nagyon izgatottak voltak, és nagyon sokat tanultak..."–K-5 könyvtáros és oktatási technológia tanár
Ez az egység azt kérdezi a nagycsoportosoktól: „Mit tanulhatunk a múltból?” Az egység projektjéhez minden gyerek interjút készít egy idősebb emberrel arról, milyen volt az élet, amikor ő gyerek volt. Ebben a tevékenységben a diákok ezt az interjút Akkor és most című kétcellás storyboarddá alakítják. Először a pedagógus mutatja be a feladatot. Ezután a diákok mindkét cellához jelenetet választanak, szereplőket és tárgyakat adnak hozzá, és befejezik a mondatkezdőket, a pedagógus pedig szükség szerint lejegyzi a szavaikat: „Amikor ___ gyerek volt, ő ___.” / „Most én ___.” A két kép egymás melletti elhelyezése segít a gyerekeknek látni, hogyan változnak a dolgok az idő múltával, és olyan szavakat ad nekik, mint az akkor, a most és a változás, hogy beszélhessenek róla.
A mintában az Akkor cella egy régi lányt mutat, aki zsinóros telefonon beszél: „Amikor a nagymamám gyerek volt, ő zsinóros telefonon beszélt.” A Most cella egy gyereket mutat egy táblagépen: „Most én táblagépen videóhívást indítok a nagymamámnak.” Használja az interjú után, olyan közös olvasmányok mellett, amelyek arról szólnak, hogyan változnak a dolgok, például a Cars Are Always Changing. Figyeljen arra, hogy az első cellában legyen valami a múltból, a másodikban valami a mai napból, és a képek illjenek a mondatokhoz. A családok otthon segíthetnek az interjú elkészítésében; ha egy gyereknek nincs idősebb ember, akit megkérdezhetne, az iskola egyik dolgozója remek interjúpartner. Másik lehetőségként készítsenek akkor-és-most storyboardot egy közös olvasmány valamelyik témájáról.
(Ezek az utasítások teljesen személyre szabhatók. Miután a "Tevékenység másolása" gombra kattintott, frissítse az utasításokat a feladat Szerkesztés lapján.)
Határidő:
Cél: Mutasd meg, milyen volt az élet akkor, és milyen most.
Utasítások a diákoknak
Évfolyam K-1
Nehézségi Szint 1 (Bemutatjuk / erősítő)
Típusú Feladat Csoport
Ez az egység azt kérdezi a nagycsoportosoktól: „Mit tanulhatunk a múltból?” Az egység projektjéhez minden gyerek interjút készít egy idősebb emberrel arról, milyen volt az élet, amikor ő gyerek volt. Ebben a tevékenységben a diákok ezt az interjút Akkor és most című kétcellás storyboarddá alakítják. Először a pedagógus mutatja be a feladatot. Ezután a diákok mindkét cellához jelenetet választanak, szereplőket és tárgyakat adnak hozzá, és befejezik a mondatkezdőket, a pedagógus pedig szükség szerint lejegyzi a szavaikat: „Amikor ___ gyerek volt, ő ___.” / „Most én ___.” A két kép egymás melletti elhelyezése segít a gyerekeknek látni, hogyan változnak a dolgok az idő múltával, és olyan szavakat ad nekik, mint az akkor, a most és a változás, hogy beszélhessenek róla.
A mintában az Akkor cella egy régi lányt mutat, aki zsinóros telefonon beszél: „Amikor a nagymamám gyerek volt, ő zsinóros telefonon beszélt.” A Most cella egy gyereket mutat egy táblagépen: „Most én táblagépen videóhívást indítok a nagymamámnak.” Használja az interjú után, olyan közös olvasmányok mellett, amelyek arról szólnak, hogyan változnak a dolgok, például a Cars Are Always Changing. Figyeljen arra, hogy az első cellában legyen valami a múltból, a másodikban valami a mai napból, és a képek illjenek a mondatokhoz. A családok otthon segíthetnek az interjú elkészítésében; ha egy gyereknek nincs idősebb ember, akit megkérdezhetne, az iskola egyik dolgozója remek interjúpartner. Másik lehetőségként készítsenek akkor-és-most storyboardot egy közös olvasmány valamelyik témájáról.
(Ezek az utasítások teljesen személyre szabhatók. Miután a "Tevékenység másolása" gombra kattintott, frissítse az utasításokat a feladat Szerkesztés lapján.)
Határidő:
Cél: Mutasd meg, milyen volt az élet akkor, és milyen most.
Utasítások a diákoknak
Évfolyam K-1
Nehézségi Szint 1 (Bemutatjuk / erősítő)
Típusú Feladat Csoport
Válasszanak osztályként két-három egyszerű kérdést, és gyakorolják a feltevésüket egy társsal vagy egy iskolai dolgozóval.
A gyerekek otthon vagy az iskolában feltetik a kérdéseiket egy idősebb embernek. A családok vagy a pedagógusok segíthetnek lejágyezni a válaszokat.
A gyerekek olyan jelenetet és tárgyakat választanak, amelyek megmutatják, amit az illető mondott nekik, majd befejezik: „Amikor ___ gyerek volt, ő ___.”
A gyerekek megmutatják, hogyan csinálják ugyanezt ma, és befejezik: „Most én ___.”
A párok rámutatnak mindkét cellára, és elmondják, mi más, és mi ugyanaz.
Hasonlítson össze ismerős tárgyakat a régmultból és a mai napból: telefonokat, autókat, játékokat és ruhákat. Mutasson képeket egymás mellett, és kérdezze: „Mi ugyanaz? Mi változott?” Az olyan szavak, mint az akkor, a most, a múlt és a változás, nyelvet adnak a gyerekeknek ahhoz, hogy az időről beszéljenek.
Adjon nekik két-három egyszerű kérdést, például: „Mivel játszottál kisgyerekként?” vagy „Hogyan beszéltél a barátaiddal?” Először gyakoroljanak az osztályban egy iskolai dolgozóval. A családok otthon segíthetnek, és a gyerekek a válaszokat lerajzolhatják vagy elmondhatják írás helyett.
Bármelyik idősebb ember megfelel: egy szomszéd, egy családi barát vagy egy iskolai dolgozó. Ha egy idősebb vendéget hívnak meg, hogy az egész osztály kérdéseire válaszoljon, minden gyereknek lesz felhasználható válasza.
A két egymás melletti cella könnyen láthatóvá teszi az összehasonlítást. A gyerekek a múlt dolgait az egyik cellába, a mai dolgokat a másikba teszik, majd rámutatnak az egyes képekre, miközben elmagyarázzák, mi változott.
Nem. Ez egy hely arra, hogy a gyerekek megtartsák, amit az interjúból tanultak, és gyakorolják a változásról való beszédet. Használja tervezésre és megosztásra; az egység projektje a tervezett módon marad.
"A termék használatával nagyon izgatottak voltak, és nagyon sokat tanultak..."–K-5 könyvtáros és oktatási technológia tanár
„Csinálok egy Napóleon idővonalat, és a [diákokkal] meg kell határoznom, hogy Napóleon jó vagy rossz fiú volt-e, vagy valahol a kettő között.”– Történelem és szaktanár
„A tanulók kreatívak lehetnek Storyboard That segítségével, és rengeteg látványelem közül választhatnak... Ez valóban elérhetővé teszi az osztály minden tanulója számára.”– Harmadik osztályos tanár