Kell több tartalék terv is, nehogy kudarcot valljunk. Mérget teszek a pohárba, hátha megszomjazik tusa közben. Így ha nem is sebesül meg, ez biztosítja tervünk.
Cseréljük ki a kardot egy élesre, úgyse fogja ellenőrizni. Így megbosszulhatod apádat.
Úgy lesz; de a tőrt megmártom méregben, hogy a gyönge sértés is már halálos legyen.
Mindenképp bosszút állok!
Azt nevárd soha:Bennem a dánnál több a római;Maradt még e pohárban egy kevés
Addsza,ha lelked van! bocsásd a kelyhet. Az Égre! nem hagyom. Ó, Istenem! Horatio, mily sérelem marad, ha ez homályba vész, a nevemen! Ha ápolál szivedben valaha: Foszd meg az üdvtől egy kissé magad, szídd még e rossz világ kinos lehét, hogy elmondd esetem!
Ó! meghalok, Horatio. Túlzajg az ádáz méreg lelkemen! Nem élhetem meg az új híreket; De íme, jóslok; Fortinbrasra száll. Az ország; övé haldokló szavam. Beszéld el ezt neki, s minden körülményt, mi okozá. A többi, néma csend. ...
Akirály, fenség, arra fogadott, fenség, hogy ő és fenséged közötti párbajban fenséged győzne; és ez rögtöni kísérlet tárgya lenne, ha fenségedméltóztatnék megfelelni...
Kedves fenséges úr, ha szívélyes volna ráérni, egy dolgot közlendenék, őfelségétől. Laertes imént jöve udvarhoz; fönséged elég bölcs átlátni, mily kitűnő fegyverforgató.
Ha őfelségének úgy tetszik, ám hozzák ide a szablyákat;
Azt nem merem bevallani, nehogy vele mérkőznöm kelljen a kitűnőségben; pedig ismerni jól az embert, ez volna a valódi önismeret.