Küprosz királyát, Pügmaliont művészi képességekkel áldották meg az istenek.
Mily szépséges elefántcsont szobrot faragtam!
Pügmalion úgy bánt szobrával, mintha élő asszony lett volna, s titokban arra vágyott, hogy a lány életre kel, és viszonozza érzéseit.
Mígnem eljött Aphrodité istennő ünnepe, ami a küprosziak egyik legszentebb ünnepe volt. Ilyenkor áldozatokat mutatnak be az istennőnek, imádkoznak hozzá, aki néha meghallgatja az embereket és teljesíti is a kívánságaikat.
Istennő! Adj nékem egy elefántcsont szépségű asszonyt!
A reménykedő Pügmalion visszasietett a királyi lakosztályba, abban a reményben, hogy a szobor életre kelt. Az azonban néma volt és mozdulatlan. Úgy nyomta el az álom, hogy teljesen feladta a reményt.
Az éjszaka közepén azonban egy meleg kéz simogatására, illatos női leheletre ébredt, s azt érezte, hogy egy elefántcsont szépségű, de húsvér test bújik hozzá az ágyban. Aphrodité valóra váltotta Pügmalion kérését, aki feleségül vette a saját maga által készített szobrot, és boldogan éltek tovább.