olyanná tőn engem e nyugtalan vad, mely újra elűzött a magasságtól ama vidékre, ahol a nap hallgat.
És míg így én, távol a napvilágtól tépődtem: im valakit mintha látnék: rekedtnek tünt fel hosszú némaságtól.
Jött a nagy pusztában; s én rákiálték amint megláttam: "Könyörülj meg rajtam, kárki vagy, igaz ember vagy árnyék!"
Látod előttem milyen szörnyü vad van, védj tőle híres bölcs, mert szembeszállni... vérem remeg a puszta gondolatban!
Nem ember, ember régen voltam. De mondd, mi hajt a völgybe vissza téged? Mért nem törekszel fel a szép halomra, melyen kivül nem lelhetsz üdvösséget?"
Tenéked másik úton kell ma járni,ha nem akarsz e vad helyen megállni: mert ez a szörny, kitől könnyed csorog, útjába állna, bárki közelednék.
Miért is úgy hiszem, javadra váland, ha most követsz és az én vezetésem utat neked az örök helyre tárand, hol elszorúlsz majd annyi szenvedésen, láttán a sok keserves antik árnynak s az új halált kivánó bús nyögésen.
Minden városon által űzi, vijja e rossz vadat, míg a pokolba szálland, honnét az ős irigység fényre hívta.
Elindult és én követtem nyomát.
Költő, kérlek könyörögve azon Istenre, kit te nem ismertél, hogy ne jussak ennyi kínra se többre, hogy ahova igérted, elvezetnél, hogy lássam a szent Péter kapuját s a szörnyü jajt a kárhozott seregnél
S ha te is vágysz felhágni majd az égig, lesz egy lélek, ki méltóbb nálam arra, vele hagylak, nem kísérhetlek végig.
Over 30 Million Storyboards Created
No Downloads, No Credit Card, and No Login Needed to Try!