ElmiraTegyük fel, hogy maga jól elrejtőzik, aztánKettőnk jelenetét hallja és látja tisztán -Mondogatná-e, hogy Tartuffe kegyes, derék?
OrgonAzt mondanám... No de semmit se mondanék,Ez lehetetlen.
ElmiraHa csak tréfából is, de megkövetelem,Hogy azonnal és itt tanúskodjék nekem.
OrgonNo jó, szaván fogom. Már magam is kiváncsiVagyok, mit tervez és tud-e szavának állni.
ElmiraCsak bujjon el s maradjon észrevétlen. A többit bízza rám!
OrgonIde kellene elbújnom?
ELMIRAA szerelme milyen zsarnoki! Remegek.Mért ejti különös zavarba lelkemet?A szíveken hogyan tombol dühös hatalma.S amire vágyik, azt nagy erővel akarja.
TartuffeHa gondot már csupán az ég okoz magának.Könnyen elháritom utunkból ezt a gátat,És nem kell, hogy szivét az ég ijessze meg.
ELMIRAAzt ajtót nyissa ki s nézze meg, arra kérem,Hogy kint a folyosón... nem jár-e ott a férjem.
TARTUFFEFölösleges - miért pazarol rá időt?Már régen vezetem orránál fogva őt,Dicsőség neki az, mikor kettesben érhet,S elértem nála, hogy nem hisz saját szemének.
ORGONHohó! A szerelem ennyire tombol önben?Hogy elragadja önt e mohó szenvedély!Ó, a szent! Nekem már hiába beszél!Ilyen könnyen esik bűnbe? Na, szép bitangság,Nőül venni a lányt s elcsábítani anyját!Azt hittem, nem igaz, s egész idő alattVártam csak, hogy mikor jön a jó fordulat.De kívánhatok-e még több bizonyítékot?Nem, többre nem vagyok kiváncsi, épp elég volt.
TartuffeAzt hiszi, hogy maga itt a gazda?Nem, enyém ez a ház, mert maga nekem adta,S majd megmutatom én, hogy hiába akarBelémkötni pimasz cselfogásaival,S hogy majd megbüntetem ezt a csalást, e vétketS tudni fogom, hogyan bosszuljam meg a sértettEget, s keservesen meg fogja bánni, hogyÍgy bánt velem s az én házamból most kidob.